Dona Dona

"Gyerekkoromban anyám énekelte nekem ezt a dalt minden este." Ezt a pár szót a YouTube-on találtam, mikor Joan Baezt hallgattam.
Mennyi mindenről mesél egy dal. Békéről, szabadságról, vágyakról, életekről, élni akarásról, gyermekkorról, emlékekről, elfogadásról. Most éppen Joan Baezről és a Dona Donáról.
Ki hinné, hogy a német megszállás alatt álló varsói gettóban működő színház számára írták 1940-ben. Ki gondolná, hogy a gettóban színház segített a túlélésben, ki hinné, hogy volt erejük játszani, énekelni.
Tudtuk például, hogy Dél-Koreában betiltották, vagy, hogy Vietnámban másról szól? Meglepődünk, hogy a gyerekeink már Joan Baezt sem ismerik, nemhogy a gettó színházat?
Jó hallgatni ezt a dalt, jó a szabadságban és a színházban hinni.

Sokak szerint a Dona-Dona jelentése Adonáj, Isten.

Mén a szekér, városba mén
szomorú szemű borjú bőg,
Fenn az égen száll egy fecske
talán meg sem hallja őt.Hogy kacag a szél, úgy nevet, mint ki sír,
délen át és éjen át kacagja, ahogy csak bír.
Dona-dona-dona-dona, dona-dona-don-dona-don,
Dona-dona-dona-dona, dona-dona-dona-don.Kár a bőgés, szól a gazda
ki mondta, hogy borjú légy?
Lenne szárnyad, szállva szállnál,
tiéd lenne a messze ég.
Azt ki kötélen él, mint a borjú
megölik, s nem tudja miért.
Ám ki szabadon éli életét
megtanul szállni fecskeként.

(Mielőtt bárki azt gondolná, hogy a következő dal előadója, az 1960-ban született Karsten Troyke, elmondom, hogy német. A jiddis dalok egyik legismertebb tolmácsolója.)

A varsói gettó színházak az emberi szellem élni akarásának testamentuma, szemben az addig elképzelhetetlen gonoszsággal és a biztos pusztulással. A színház kiirthatatlan, él, erőt ad, még a legelvetemültebb diktatúrában is.

A varsói gettót 1940-ben hozták létre a megszálló nácik. A Lengyelországban felállított több száz gettó közül a varsói volt a legnagyobb. A háború előtt New York után Varsóban élt a legtöbb (350 ezer) zsidó a világon. A kijelölt területről 113 ezer lengyelnek kellett kiköltöznie, helyükre varsói és környékbeli zsidók érkeztek. A nácik több mint 400 ezer embert zsúfoltak össze a varsói gettóban, amelyet 16 kilométeres fallal zártak el az árja városrészektől. A zsúfoltság óriási volt, átlagosan 6-20 ember lakott egy szobában, az emberek éheztek, járványok törtek ki. Az utcákon holttestek hevertek, a családok rejtegették rokonaik hulláit, hogy felvehessék helyettük a nyomorúságos élelemadagot. 1941 januárja és 1942 júliusa között 70-75 ezer zsidó halt éhen vagy pusztult el a tífusz és egyéb betegségek következtében.

A Holokauszt emlékmúzeum tanulmányában Pécsi Tibor így ír a gettóban működő színházakról:
A szűk helyen és nagy számban összezárt zsidó közösségekben nem halt el a kultúra iránti igény sem. Az iskolák tanulói színielőadásokat rendeztek, a gettóba zárt zsidó művészek a saját területükön alkottak és bemutatták műveiket.
Varsóban 1940 decemberében megnyílt az első színház, amely egy német nyelvű operettszínház volt. Egy év múlva már hat színháza volt a gettónak, ebből háromban jiddis, kettőben pedig lengyelül játszottak. Természetesen, hogy a kijárási tilalmat ne hágják át, ezért az előadások általában délben kezdődtek.

(Ezt a változatot Nechama Hendel énekelte, aki 1936-ban született Jeruzsálemben, ahová egész családja emigrált Lengyelországból. 1998-ban halt meg, nem tudom hol, hisz nagyon sok országban élt elismerést keresve.)

Az Esterke alkotói:

Az Esterke, Aaron Zeitlin szövegíró produkciója III. Kázmér zsidó asszonya, Esterke történetet jeleníti meg a színpadon.

Történeti források nem erősítik meg, de a legenda szerint III. Kázmér (Nagy Kazimir, 1310-1370) lengyel királynak volt egy zsidó származású szeretője, Esterke. A történet szerint a királyt elbűvölte a lány szépsége, és azonnal beleszeretett. Két fiúgyermekük született: Pelka és Niemera, akiket megkereszteltek, és a király nemességet adományozott nekik. A néphagyomány szerint a király zsinagógát építtetett asszonya örömére. A legenda vélhetően a héber bibliai Eszter Könyvének továbbköltése. Az antiszemiták természetesen a csábító, álnok, bűnös zsidóasszonyt látják benne.

Aaron Zeitlin író, költő 1889-ben született Fehéroroszországban.
Gyermekkorát Vilniusban töltötte. 1920-ban öccsével Palesztinába utaztak, majd 1921-ben Varsóban telepedett le. 1939-ben New Yorkba emigrált, és 1973-ban bekövetkezett haláláig ott élt. A héber irodalom professzora volt a New yorki rabbi képzőben. Sokan a holocaust poétájának nevezték.

Secunda Sholom, a dal zeneszerzője: 1894-ben született Ukrajnában.
Nyolcéves korában kezdett énekelni a helyi zsinagógában. Kilenc évesen már szólistaként is fellépett.
1908-ban az egész család kivándorolt New Yorkba. Sokáig koncerteken, zsinagógákban énekelt.
1937-től már zeneszerzőként dolgozott és vált ismerté. 1940-ben komponálta a népszerű Esterke című zeneművet, amelynek egyik betétdala a Dona Dona. Secunda lefordította a dal szövegét angolra is, de egészen 1960-ig nem aratott sikert. Világhírűvé Joan Baez tette.

Joan Baez:

Mexikói származású amerikai énekesnő 1941. január 9-én született New Yorkban.
Milyen érdekes. Éppen abban az évben, mikor a varsói gettóban az Esterkét játszották, és énekelték a reményt, erőt kifejező Dona Donát.

A folkénekesek királynőjének édesapja fizikatanár, édesanyja drámatörténetet adott elő az egyetemen. Joan, a bostoni egyetemen tanult gitározni, ahol alapos, de nem virtuóz gitártudásra tett szert.

1960-ban jelent meg első lemeze, amely az énekesnő nevét viseli. Ezen a korongon található a We Shall Overcome című szám, amely mondanivalója miatt a baloldali ifjúság himnusza lett. (Hú, már ezt sem ismerik a mai gyerekek)
Fiatalság, bolondság, rohanás, ez volt a hollófekete hajú, kreol énekesnő élete a hatvanas években. Ahol társadalmi igazságtalanságok ellen tüntettek, ő ott volt gitárjával és persze gyönyörű hangjával.

Az 1960-as években különböző tüntetések után többször is őrizetbe vették. A vietnami háború alatt a tiltakozó protest dalok előadója volt, és később is hű maradt ehhez a stílushoz.
1965-ben azon a címen, hogy nem járul hozzá a vietnami háború kiadásaihoz, megtagadta az adófizetést. Politikai tevékenysége, gondolatai kinyilatkoztatása miatt többször ült börtönben.

(A dal előadója Donovan 1946.május 10-én született a skóciai Glasgow-ban. Csak tíz évet töltött szülőhazájában. Szüleivel Londonba költözött. A hatvanas években, a hippizmus fénykorában, még sokan hittek egy békés, jobb világ eljövetelében. Összetartozásukat, békeszeretetüket fejezték ki a ruhájukba és a hajukba tűzött virágokkal. E kor nagy kedvence, népszerű sztárja lett Donovan)

Csak érdekességként mondom el, a világszerte hatalmas sikereket arató dal ebben az időben tiltólistán volt Dél-Koreában, mint kommunista dal. Hiába. A szabadság iránt érzett vágy betiltott sokszor és sok helyen.

De vissza YouTube-ra.

Furcsa, hogy a Dona Dona előadását követő kommentekben talán egyetlen gyűlölködő véleménnyel sem találkoztam, bár az is igaz, hogy angol, lengyel, japán, amerikai észrevételeket olvasgattam, magyarokkal nem találkoztam.

Néhány hozzászólás:

"Apám Ohióban annyira imádta ezt a dalt, hogy anyámat féltékennyé tette. Már meghaltak mindketten, de ez a dal velem maradt örökre."

"Szívszorító ez a dal. Szívszorító arra gondolni, hogy a holokauszt kezdetén énekelték, hogy maradt erejük színházat csinálni mikor házakra tüzeltek és mást se hallottak, csak azt, hogy aus, aus, aus."

"Dona Dona. Erről a dalról mindig eszembe jut Közép-Vietnamban töltött gyerekkorom, bár a vietnami feldolgozás másról szól. Arról, hogy egy ember hosszú évek után hazatér, leül a régi ház mohos ajtajába, visszaemlékszik gyerekkorára, síró anyjára, visszaidézi gyermekkora összes emlékét. Szomorú ez a dal is, mint minden feldolgozás, de gyönyörű és szeretem. "

Következzen egy vietnami változat.

Mennyi mindenről mesél egy dal. Békéről, szabadságról, vágyakról, életekről, élni akarásról, gyermekkorról, emlékekről, elfogadásról.
Jó hallgatni. Jó hinni a szabadságban.

Az utolsó feldolgozást Mary Hopkin, angol énekesnő adja elő, aki világsikerre vitte az Azok a szép napok című dalt. Egyszer majd erről is.